A Magyar nemzeti zászló

A magyar zászló a magyarság egyik nemzeti jelképe, egyben a Magyar Köztársaság hivatalos állami jelképe.

A zászló hatályos leírása:

Az 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.) szerint három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.

A zászló története

Színei a korábban rögzült címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér), ebben az összeállításban nemzeti színekként értelmezve.
A reformkorban jelentek meg. XIX. századi romantikus értelmezés szerint a vörös sáv az erőt, a fehér a hűséget és a zöld a reményt szimbolizálja.
 

Az 1848-as követelések egyike volt, hogy a nemzeti színek régi jogaikba visszaállíttassanak - szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A trikolor (a hármas tagolás) a francia minta nyomán a forradalomra utal, és bár már 1848-49-ben is használták, csak ezt követően rögzült. Az 1848-49-es Honvédsereg még fehér színű, piros és zöld úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel. A szabadságharc leverése után tiltott jelképnek számított.

Az 1848-49. évi szabadságharc bukását követően a Habsburg-hatalom betiltotta a magyar nemzeti szimbólumok, így a címerek használatát, és visszatért az 1848 előtti birodalmi címerhasználathoz. A forradalmi emléknek számító nemzetiszín zászlók, lobogók vagy azok részei birtoklását, használatát üldözték és büntették 1867-től kezdve hivatalos. A kiegyezés az 1848. évi XXI. törvénycikk alapján állította vissza a jogfolytonosságot a külön magyar címer- és színhasználat területén.

A magyar nemzeti zászló azonos maradt az 1848-ban használt piros-fehér- zöld trikolórral, melyet a koronás kiscímer díszített. Hivatalosan ezt használták a magyar királyi minisztériumok és az alájuk rendelt hatóságok, intézmények. 1898 májusában belügyminiszteri utasítás határozta meg azon ünnepek sorát, amikor a zászlót ki kellett tűzni.

Az 1919 márciusában létrejött Tanácsköztársaságnak nem volt hivatalos címere, általános jelképként a nemzetközi proletariátus (és a szovjet-orosz Vörös Hadsereg) jelvényét, az ötágú vörös csillagot használták.

Az újonnan megalakult Vörös Hadsereg számára a Hadügyi Népbiztosság 1919. április 23-i körrendeletében a vörös zászlót rendszeresítette.

Az 1919 utáni király nélküli Magyar Királyság visszaállította a koronás címer használatát. A címer felkerült a nemzeti trikolórra mint ismételten teljes jogú nemzeti zászlóra is.

A Horthy-rendszer címer- és zászlóhasználatával kapcsolatban említést kell tenni a revíziós zászlókultusz félhivatalos megnyilvánulásáról, az országzászló-mozgalomról. A budapesti Szabadság téren 1921-ben emelt irredenta szoborcsoport központi elemeként 1928. augusztus 20-án szentelték fel az ún. Ereklyés Országzászlót. A bajtársi és nemzeti szövetségek szervezésében, a helyi hatóságok támogatásával 1939-ig már 350 magyarországi helységben állítottak fel országzászlókat, melyek az országgyarapító propaganda részeként fontos szerepet játszottak a második világháború éveiben.

A Horthy-rendszer bukásával, 1944 októberében német segítséggel hatalomra került hungaristák államcímere a koronás kiscímer volt, mely alá H betűt és nyilaskeresztet helyeztek. A nyilas tervekben szerepelt a nemzeti trikolór mellé kiteendő árpádsávos régi magyar nemzeti zászló rendszeresítése, de erre már nem került sor. Általánossá vált viszont az 1930-as évektől ismert nyilaskeresztes zászlók és lobogók használata.

Állami zászlóként 1945-ig a kiscímer (megfelel a mai magyar címernek) szerepelt a zászló közepén.

A második világháború után, az 1945 januárjában megkötött fegyverszünetet követő időszakban az új magyar kormány egy ideig még a koronás kiscímert alkalmazta.

Az 1946. február 1-jén kikiáltott Magyar Köztársaság - 1848/49 és 1918/19 eszmei-politikai örökségéhez visszanyúlva - a korona nélküli kiscímert vette használatba.

Az ekkor már egyre gyakrabban Kossuth-címernek nevezett szimbólumot helyezték a magyar zászlókra is.

A Magyar Népköztársaság 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatott alkotmánya az ország új címerét a 67. § leírása szerint így határozta meg: a Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag. Az ezt következő paragrafus kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság zászlaja piros-fehér-zöld színű, középen a Magyar Népköztársaság címerével.

1956 októberében a tömeg haragja kimetszette a gyűlölt Rákosi-rezsim szimbólumát a nemzeti trikolórból. A lyukas piros-fehér-zöld zászló mintegy az antikommunista nemzeti forradalom szimbólumává vált. A forradalmi és diákbizottságok pontjaiban megjelent a Kossuth-címer legitimálásának követelése. A Nagy Imre-kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert. A november 4-i fordulat után a Kádár János vezette ún. forradalmi munkás-paraszt kormány kezdetben elkötelezte magát a Kossuth-címer mellett.
Az újabb, a Rákosi-korszakétól különböző - de ekkor is szovjet mintájú, vörös csillagos-, úgynevezett Kádár-címer a zászlón hivatalosan nem szerepelt.

 Az 1949. évi alkotmány módosításáról intézkedő 1957. évi II. törvény 3. paragrafusának rendelkezése szerint a népköztársaság zászlaja immáron nem hordozta az államcímert.

A zászló a rendszerváltáskor sem változott, és bár használatban van címeres változata, az nem hivatalos. A nemzetet megjelenítő zászló a piros-fehér-zöld trikolór. A sok évszázad alatt kialakult lokális színeket a 19. századi európai eszmék hatására foglalták trikolórba, s ezek lettek a magyar nemzet színei is. A zászlóról az 1990. évi XL. törvény döntött. A hivatalos állami ünnepségeken gyakorta felvonultatják a korábbi magyar történelmi zászlókat is.

 Népdal részlet a zászlóról:

Az a háromszínű zászló
Jaj de szépen leng, lobog
Amerre a szabadság van:
Arra vigyük, Magyarok!

A hatályos jogszabály:

1995. évi LXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról

National flag

Our national flag had also gone through a long period of development before it acquired its present form. According to chronicles, the Magyars would fight under red flags adorned with a black turul (the mythical eagle of the ancient Hungarians). These military ensigns were to be replaced by flags that bore the images of saints. (For example, Saint Stephen would go to war under the banners of St George and St Martin).

 Later the red and silver striped flag (occasionally complemented with the colours of the ruling dynasty) became habitual. Although from the 15th century onward the red-silver-green twist occurred more and more frequently on the silk strings of document seals and sometimes on the pily fringes of military banners, the present order of the three colours was only described in 1806, and it was only Act XXI of 1848 that officially provided for the first time that the colours red, white and green be used.