Tagiskolánk névadója

A II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola  Bársony István Tagiskolájának névadója: Bársony István író

Bársony István író (született 1855. 11.15-én, Keresztesen - 1928. 03. 12-én hunyt el).

Mohától két kilométerre, Sárkeresztesen látta meg a napvilágot a természetírás legnagyobb alakja, Bársony István 1855. november 15-én. Anyja Fásy Lujza, irodalomkedvelő lélek; apja a gróf gazdatisztje, Bársony János, természetszerető, igaz magyar. A fiú négy éves, amikor húgaival együtt felkerekedett a család és Nagykárolyba költözött.

Pályafutása:

Elemi- és középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, Pozsonyban és Szatmárnémetiben végezte. Írói tehetsége már ifjúkorában megmutatkozott, középiskolásként is kiemelkedő tehetséggel fogalmazott. Első novellája még gimnazista korában a Szatmár megyei Közlönyben jelent meg 1876-ban, Az elmúlt időkről címmel. A Szatmárnémeti Református Főgimnáziumban érettségizik, ezt követően apja óhajának eleget téve, Budapestre megy jogot tanulni. Mivel azonban nem igazán köti le ez a pálya, a törvények rideg világa helyett gyakran inkább a természetet választja. Járja a budai hegyeket, élményeit pedig rendszeresen papírra veti. Ebben az időben ismerkedik meg Borsos József festőművész asszonylányával, akivel később - annak válását követően - házasságot köt. E lépése miatt, valamint mivel, hogy jogi tanulmányait abba akarja hagyni, szülei elfordulnak tőle, és megvonják anyagi támogatásukat is, így hát állást kell vállalnia. Újságíró lesz, s ezzel egyben kezdetét veszi irodalmi pályája is.

1886 számára az igazi siker éve. Az Ország-Világ irodalmi pályázatán Proletárok című elbeszélésével - mely egy alföldi táj téli világát tárja az olvasó elé - első díjat nyert. Ezt követően Gárdonyi Géza vezeti be az irodalomba. 1888-ban természetleíró novelláit két kötetbe fogja (Százszorszép, Szabad ég alatt). Csodálatos jelzőkkel, hasonlatokkal színesíti írásait, nála a természet nem csupán a cselekmények háttere, hanem azzal egyenértékű rangot is kap. Novelláinak hősei többnyire vidéki emberek, a maguk kalandvágyával, fiatalságával, szépségével, szerelmeivel, féltéseivel, féltékenységével, sőt tragédiáival együtt.

Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa, 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője lett. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta; I. díjat nyert az Ország-világ pályázatán Proletárok című írásával. Megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, s több mint négy évtizeden át alkotott.

A Szabad ég alatt, az Erdőn, mezőn, a Csend, a Magyar természeti és vadászati képek ma már a természetírás klasszikusai. A szív ösvényein is otthonosan mozgott. (Dobogó szívek, Négyszemközt, Ecce homo, Szerelem könyve). Életében 44 kötete jelent meg. Közel 700 novella olvasható a 44 műben, de több mint 300 írása csak a korabeli lapokban lelhető fel. A közelmúltban megjelent az Elveszett paradicsom , ebben két, eddig könyvben még nem közölt írás is helyet kapott.

Színes leírásai alapján a magyar irodalom Szinyei-Merse Páljának titulálták. A Petőfi Társaság 1894-ben, a Kisfaludy Irodalmi Társaság 1898-ban tagjává választotta. Az antológiák, almanachok, a díszkiadásban megjelenő nagy albumok (Tátra-album, Magyarország vármegyéi és városai) is igényelték munkáját, szakértelmét. Életműve bekerült a tankönyvekbe, ma is szerepel az olvasókönyvben. Szakcikkei is rendszeresen megjelentek, s több vadászati témájú könyv előszavát írta.

Hitvallása:

A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna.

Novellái mellett említésre méltóak regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt.

Írói kvalitásait a szakma is elismerte. Egyik kritikusa írja: Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná varázsolni, mint ő.

A Diana Budapesti Vadásztársaság tiszteletbeli örökös elnökének választotta csakúgy, mint a Hubertus Magyar Vadászok Országos Egyesülete. Szülőfaluja, Sárkeresztes díszpolgára, a Madártani Intézet tiszteletbeli tagja, s 70. születésnapján egy ország ünnepelte.

Könyveiből

Töretlen munkakedvvel alkotott. A Magyar Földön, a Dinamit, az Este, a Vérvirág után, Az erdő könyve és az Én világom is a természetírás remekei.

Az ő nyomdokán járt a 20. század második felében Fekete István a neves Kele című gólyaregény írója. Bársony István írásai 44 kötetben jelentek meg, melyek közel 700 novellát és regényt tartalmaznak. 103 folyóiratban és napilapban, valamint 40 almanachban illetve kalendáriumban közölt írásokat.

Vadászember volt, de nem annyira a zsákmányért, a trófeáért vállalkozott ezekre az utakra. A vadászatok során nagyon sokszor le sem vette válláról a puskát, de élményeit vadászatként írta meg. Kedvelte a társaságot, és ő is nagy tiszteletnek örvendett, akárhol jelent is meg.

Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenvedett, a kórt már nem tudta legyőzni, 1928 március 12-én meghalt. Sírjánál családtagjai, az író- a tudós- a vadásztársadalom és a politikai élet kiemelkedő személyiségei búcsúztak el egy nagy magyar lélektől.

Emlékezete:

A fővárostól kapott díszsírhelyre a tisztelők és barátok jóvoltából életnagyságú szobor került. A síremlék Csók István sírja mellett található a Fiumei úti temető művészparcellájában.

Szülőházára emléktáblát helyezett a Budapesti Ügyvédek Természetjáró Szakosztálya. Ezt a háború vihara elvitte, helyére a 150. születésnapon a nevét viselő Alapítvány helyezett új domborművet. Civil szervezetek, emlékplakett, a Tűzköves forrásnál emléktábla, Csongrádon a szakközépiskola, Budapesten utca viseli a nevét.

Síremlékénél Budapesten a Kerepesi úti temetőben a2005. 10. 16-án megemlékező koszorúzási ünnepség zajlott le, ahol a Magyar Írószövetség, vadászegyesületek, a Bársony István nevét viselő erdészeti szakközépiskola, valamint irodalombarátok helyezték el virágaikat.

Az iskola névadásáról:

Ma, még a természetirodalmat kedvelők soraiban sem sokan ismerik a 19 - 20. század fordulójának mestertollú természet- és vadászíróját, Bársony Istvánt, pedig korának évtizedeiben írásai még az olvasókönyvek válogatott szövegei között is szerepeltek. Alig volt hét, hogy valamelyik folyóiratban, napilapban ne közölt volna.

Dr. Csiák Gyula Sárkeresztes körorvosa vállalta fel az író újbóli köztudatba történő bevezetésének küzdelmes munkáját. 2005 márciusában kiadja Az elveszett Paradicsom című gyűjteményes kötetet, mely az író Szatmár megyéhez kötődő tárcáit, novelláit tartalmazza. A gyűjtemény az Otthonom Szatmár megye könyvsorozat 23. köteteként jelent meg. Mondhatni, hogy ez a kötet hozta vissza az írót ifjúkorának szeretett vidékére.

Bársony István születésének 150. évfordulóját szülőfaluja bensőséges rendezvénysorozat keretében ünnepelte meg, mely alkalomból 2005. október 15-én újra emléktáblát helyeztek el szülőházán.

A nagy író szülőfalujában 2006. március 30-án délután 16 órakor az iskolában ünnepélyes testületi ülést tartott a helyi önkormányzat, majd a diákok adtak rövid műsort.

Ezt követően Dr. Csiák Gyula ismertette a természetírás aranytollú mesterének életútját. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével az író dédunokája, Bársony Bea, valamint édesanyja, Dr. Bársony Istvánné is.

Az iskola új nevet visel:  Bársony István Általános Iskola.

Szarvas József iskolaigazgató köszönti a vendégeket, Dr. Bársony Istvánnét és Bársony Beát, a dédunokát. A háttérben Dr. Csiák Gyula.

Műveiről:

Bársony István  az irodalmi igényű vadászelbeszélés első nagyhatású írója a magyar irodalomban, aki évtizedeken át a polgári középosztály különösen kedvelt szerzői közé tartozott. Legjobb írásaiban a vadászat azonban csupán ürügy arra, hogy az erdők, mezők, nádasok világáról beszélhessen, és hogy az urbánus környezetben élő olvasók figyelmét felkeltse a természet iránt.

E hangulatozások révén ahogyan a szépirodalommá stilizált rácsodálkozásait önmaga emlegette a nyüzsgést és megcsömörlött városlakók romantikus elvágyódását szólaltatta meg. Az ismeretszerzés élvezetére mutatott személyes példát, miközben a fű száltól a rengetegig és a hangyától a medvéig a látnivalók kimeríthetetlen sokaságát részletezte gyakorta lírai novelláiban.

A természetről csupa igazságot írok, költői mezbe öltöztetve fogalmazta meg hitvallását. Hosszú írói pályája során Bársony István mindvégig vonzódott a különös emberekhez, és előszeretettel állított rendkívüli sorsokat, illetve élethelyzeteket balladai hangulatú anekdotikus elbeszéléseinek középpontjába.

A szenvedéseknek és a gyengeségeknek e titokzatos, izgalmas, esetenként humoros történeteiben a vadászat szinte mellékes esemény. Az érintetlen természet valósággal megbabonázza hőseit, hogy aztán vadsága és nagyszerűsége egyaránt visszatükröződjön tetteikben.

Az olvasó minduntalan azzal a szerzői meggyőződéssel szembesül, hogy a még feltérképezetlen, úttalan vadon is könnyebben kiismerhető, mint a legegyszerűbbnek látszó emberi természet. A kritika elismeréssel fogadta e sajátos vadászelbeszéléseket, amelyekben Bársony István a természet rajza mellett a hangulatfestés és a lélektani ábrázolás terén is remekelt. A DUNA TV 2005-ben bemutatott egy negyven perces portréfilmet, mely elkészült a DVD-n.

Egyik korabeli kritikusa ezt írta róla:

Nincs még egy olyan író sem nálunk, sem az egész világon, aki a természetet olyan élővé tudná tenni, mint Ő.

Schmidt Egon az íróról egy újrakiadásnál ezt jegyezte le:

Bársony István írásain keresztül tanít. Kézen fogva vezeti az olvasót, és segíti abban, hogy nyitott szemmel, értő füllel járja a természet örök ösvényeit, erdő, mező és a vizek eleinte talán titokzatosnak tűnő, valójában végtelenül egyszerű, érthető és gyönyörű világát.