Névadónk

II. Rákóczi Ferenc  (született Borsiban, 1676. március 27-én, elhunyt Rodostóban, 1735. április 8-án)

I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona fia Borsiban (ma Borsa, Szlovákia) jött világra. A Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem.

Származása, családja

Apja, I. Rákóczi Ferenc, aki még fia csecsemőkorában meghalt. Nagyapja, déd- és ükapja, I. és II. Rákóczi György, valamint Rákóczi Zsigmond egyaránt erdélyi fejedelmek voltak. Anyja, Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya, a költő Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Egyetemi tanulmányait követően az ifjú Rákóczi (sógora, Aspremont gróf tanácsára) önállóan döntött házasságáról, s az udvar engedélye nélkül vette feleségül Sarolta Amália hercegnőt, Károly (1649-1711) hessen-rheinfelsi herceg és Leiningen-Westerburg Alexandra Julianna (1651-1703) grófnő leányát. Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, s a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze a főoltár előtt. (Rákóczi felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is.)
 

A házasságból három gyermek született: Lipót (1696. május 28.), József (1700. augusztus 17.), György (1701. augusztus 8.) Közülük Lipót már 1700 elején elhunyt. (Sarolta Amália 1706. november 16-án még egy kislánynak adott életet, aki azonban csak néhány hetet élt, s akinek bizonyosan nem Rákóczi volt az édesapja.).

Neveltetése

Mint árvát édesanyja, Zrínyi Ilona szerette volna gyámsága alá venni, I. Lipót császár tanácsosai azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Rákóczi és nővérének gyámsága Lipótot illeti, főképp, mert I. Rákóczi Ferenc végrendeletében fiát Lipót pártfogásába ajánlotta.

Nehézségek árán azért sikerült keresztülvinni, hogy a Rákóczi-árvák gyámságát Lipót főgyámsági jogának fenntartása mellett anyjukra, Zrínyi Ilonára ruházzák.

A család előbb Munkács, Sárospatak és Regéc váraiban lakott, majd 1680-tól (a nagymama, Báthory Zsófia halála után) végleg munkácsi várukba költöztek, amely iránti vonzalmát Rákóczi haláláig megőrizte.

Anyja mellett Kőrössy György kamarás (udvarmester) és Badinyi János is részt vettek nevelésében.

Ezek után Kolonics érsek lett a hivatalos gyámja, aki Prágában és Jindřichuv Hradec-ben neveltette a jezsuitáknál. Itt sokat szenvedett, a rideg, szeretet nélküli környezetben. Rákóczi már egyetemre járt, amikor a Törökországban élő Thököly Imre felajánlotta: ha feleségét, Zrínyi Ilonát kiengedik hozzá, szabadon bocsát egy elfogott császári tábornokot. I. Lipót kelletlenül, de beleegyezett a cserébe. Azt azonban nem engedte meg, hogy Rákóczi Ferenc elbúcsúzhasson édesanyjától, Zrínyi Ilonától. Rákóczi tervezett házasságát is meghiúsította a bécsi udvar. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat. Barátja, Bercsényi Miklós gróf is arra biztatta, hogy lépjen anyja örökébe, és szálljon szembe a császárral.

Jakobey Károly: Zrínyi Ilona képmása (1881 37 x 29 cm, olaj, vászon, magántulajdonban)

Thököly Imre képmása. (Olaj, vászon, 92,5x61cm) Egykorú festmény Bath marquis longleati kastélyában
 

A Thököly-szabadságharc vége

Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre nem avatkozott a gyerekek nevelésébe, ő inkább a politikával foglalkozott. A törökök kudarca Bécs ostrománál keresztül húzta a kuruc király terveit, az Oszmán Birodalom bizalmatlansága vele szemben is megnőtt. Rákóczit ekkor személyes céljaira kívánta felhasználni és kezesként Konstantinápolyba küldte volna; anyja azonban nem akart megválni fiától.

1686-ban Antonio Caraffa ostrom alá vette Munkácsot, amit a császári csapatok már az előző év novemberében körülzártak. A várat Zrínyi Ilona két évig sikeresen védte, de végül 1688. január 17-én kénytelen volt megadni magát. A kapituláció után a Rákóczi-árvák összes javait visszaadták, ők maguk azonban atyjuk végrendelete értelmében I. Lipót gyámsága alá kerültek. Zrínyi Ilonával együtt Bécsbe kísérték őket, ahonnan csak a császár engedélyével távozhattak. Közben 1699. január 26-án megkötötték a karlócai békét, amely Thökölyt és Zrínyi Ilonát száműzetésbe kényszerítette. A fiatal Rákóczi Bécsben maradt, a császár kezei alatt.

Thököly bujdosó kurucai a közhangulatot felhasználva éppen Rákóczi birtokán, a Hegyalján támasztottak zendülést. Meglepték és elfoglalták Tokaj, Patak és Újhely várát, és Rákóczit akarták megnyerni vezérüknek. Ő azonban kitért a szervezetlen, parasztlázadás-szerű mozgalom elől. Sietve távozott Bécsbe, hol az udvar előtt megpróbálta tisztázni magát a gyanú alól, hisz korábban jezsuiták nevelték.

I. Lipót császár (ismeretlen festő)

 

A szabadságharc

Rákóczi a Habsburgok ellenségeként számon tartott XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért, akivel felesége révén rokonságban is állt. A Bourbon - Habsburg ellentét kiéleződésére már csak a megüresedő spanyol trónért folytatott versengés (spanyol örökösödési háború) okán is számítani lehetett, Rákóczi lépése ezért önmagában logikusnak tűnhetett, ám a Napkirályhoz írott leveleit rosszul megválasztott bizalmasa, egy Longueval nevű császári tiszt a bécsi udvar kezébe juttatta. A fiatal főurat ezért 1701. április 18-án nagysárosi kastélyában letartóztatták és előbb Eperjesre, majd Kassán, Miskolcon, Budán és Mosonmagyaróváron át Bécsújhelyre szállították. A vizsgálat során kiderült, hogy az ítélet (éppúgy, mint annak idején nagyapja, Zrínyi Péter esetén) csak halálos lehet. Rákóczi így felesége és a börtönparancsnok, Gottfried Lehmann kapitány segítségével 1701. november 7-én éjjel megszökött, és egy apródja, Berzeviczy Ádám kíséretében Lengyelországba menekült. Itt ismét találkozott Bercsényivel, és újra felvették a kapcsolatot a francia udvarral.

A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek. Ő elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Lawoczne mellett Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főnyire emelve a sereg létszámát. Bercsényi némi francia pénzzel és 600 főnyi lengyel zsoldoscsapattal érkezett a fejedelemhez.

A nemesek nagy része azonban nem állt mellé, mivel az egész felkelést parasztlázadásnak tekintették; úgy tűnt, Rákóczi hiába bocsátotta ki Vásárosnaményban kiáltványát a szabolcsi nemességhez. Elsőként a hajdúkat sikerült meggyőznie, így 1703. szeptember végére Magyarország a Duna vonaláig irányítása alá került, majd hamarosan a Dunántúl nagy részét is sikerült elfoglalnia.

Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, ezért kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. Azonban amikor 1704 augusztusában a höchstädti csatában angol segítséggel legyőzték az egyesített francia-bajor hadsereget, nemcsak a spanyol örökösödési háborúban kerültek fölénybe, hanem egyúttal azt is megakadályozták, hogy a kurucok serege egyesüljön a bajor-francia segéderővel. Ezzel Rákóczi nehéz helyzetbe került, mind hadi, mind anyagi értelemben. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása is meghaladta erejét. Ezért a pénzhiány ellensúlyozására rézpénzt veretett; ezt viszont nem volt könnyű forgalomban tartania az ezüstpénzhez szokott Magyarországon.

A hadszíntéren váltakozó szerencsével folytak a csatározások, de 1706 után Rákóczi seregei fokozatosan visszaszorultak.

1705. július 3-án a fejedelem beszédet intézett Gyömrőn katonáihoz, melynek hatása a szabadságharc további katonai sikereiben mutatkozott meg (az egyetlen kézírásban megmaradt teljes műve).

Az 1705 szeptemberében megtartott szécsényi országgyűlés vezérlő fejedelemmé választotta Rákóczit (bár 24 tagú szenátust rendelt mellé), majd fölhatalmazta őket a külügyek (és a béketárgyalások) irányítására.

Anglia és Hollandia kezdeményezésére 1705. október 27-én újra megindultak a béketárgyalások a szövetséges rendek és a császáriak közt. Stratégiáját mindkét fél az állandóan változó katonai helyzethez igazította és Erdély hovatartozását illetően sem jutottak dűlőre; sem a császár, sem Rákóczi nem óhajtott lemondani róla. A franciákkal kötött szerződés ügye sem haladt előre, ezért a fejedelem a függetlenség kikiáltása mellett döntött, hogy tárgyalóképes félként könnyebb legyen számára a szövetségek kötése.

1707. június 13-án az ónodi országgyűlésen Rákóczi javaslatára, Bercsényi támogatása mellett kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását. Azonban sem ez, sem a rézpénzinfláció visszaszorítására tett kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. XIV. Lajos továbbra sem írt alá semmilyen szövetséget a magyar fejedelemmel, így a szabadságharcosok magukra maradtak. Felmerült egy, az oroszokkal kötött szerződés lehetősége, de ezt a reményt sem sikerült valóra váltani.

1708. augusztus 3-án a trencséni csatában a fejedelem lova felbukott, és Rákóczi ájultan esett le róla. Mivel a kurucok azt hitték, hogy meghalt, az egész had szétfutott. Ezt a csatavesztést többé nem heverték ki. Egyre több kuruc vezér állt át a császár táborába büntetlenséget remélve, és Rákóczi visszaszorult Munkács és Szatmár környékére.

Nem bízva a császár által megbízott tárgyalófél, Pálffy János szavában, a fejedelem 1711. február 21-én elhagyta Magyarországot, Lengyelország felé véve az irányt.

Madarász Viktor: Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf a bécsújhelyi börtönben  (1864. olaj , vászon 177 x 237 cm)

Veszprémi Endre: II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása
 

id. Georg Philipp Rugendas: Kuruc - labanc lovas párbaj (olaj, vászon, 29x35,5 cm, Magyar Nemzeti Múzeum)
 

Rákóczi erdélyi fejedelmi előterjesztéseinek címlapja. (A Magyar Nemzeti Múzeum)

Thán Mór: Az ónodi országgyűlés (1864 Olaj, vászon, 131 x 174 cm Parlament, Budapest)
 

A békekötés

Rákóczi távoztában Károlyi Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát. Károlyi folytatta a korábban megkezdett tárgyalásokat Pálffyval mint császári biztossal, s mindent megtett a békekötés érdekében. Miután Rákóczi teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, Károlyi végül arra a meggyőződésre jutott, hogy a katonai vereség elkerülése érdekében a fejedelem ellenében is békét kell kötni. Ennek értelmében 1711. április 30-án Szatmár mellett, a nagymajtényi mezőn 12 000-nyi felkelővel lerakta a fegyvert, átadta zászlóit és letette a hűségesküt.

A szatmári béke Rákóczira nézve a körülményekhez képest kedvező volt. Kegyelmet biztosítottak neki, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, és ha nem akart volna az országban maradni, a hűségeskü letétele után Lengyelországba távozhatott volna. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit; nem bízott az udvar őszinteségében, s érvényesnek sem tartotta azt a szerződést, amelyet Pálffy I. József időközben bekövetkezett halála után, tehát a tőle nyert teljes hatalom megszűntével kötött meg.

Gróf Károlyi Sándor (ismeretlen művész korabeli festménye)

A bujdosás

A távollétében és hozzájárulása nélkül Károlyi Sándor által április végén megkötött szatmári békét nem fogadta el. Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát, és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el.
1711 és 1712-ben Lengyelországban maradt - azt remélve, hogy a katonai helyzet még megváltozik -, hol a főurak kitüntetett figyelemben részesítették. Ez idő alatt Sárosi gróf álnéven Danckában (Danzig) lakott.

1712. november 16-án Danckából Angliába ment, ám a bécsi udvar tiltakozása miatt az angol királynő nem fogadta be. Ekkor Franciaországba evezett.
1713. január 13-án Dieppe-ben partra szállt, s már április 27-én emlékiratot nyújtott be XIV. Lajosnak, melyben szolgálataira hivatkozott és kérte, békekötéskor ne feledkezzenek meg Magyarországról. Rákóczi a Grois Bois-ban lévő kolostorban is volt. Ám a béke 1713 és 1714-ben Utrechtben és Rastadtban anélkül köttetett meg, hogy Rákóczit vagy hazáját egy árva szóval is említették volna. Még arról sem intézkedtek, hogy Rákóczinak a bécsi udvarnál lévő fiait apjuknak kiadják.

A fejedelem a francia udvarnál, bár hivatalosan nem ismerték el, nagy kegyben állott, azonban XIV. Lajos 1715. szeptember 1-jén bekövetkezett halála után már itt sem érezte jól magát.

1717 szeptemberében a háborúban álló Törökország meghívására 40 főből álló kísérettel útnak indult, és Spanyolország érintésével október 10-én partra szállt Gallipoliban. Törökországban ünnepélyesen fogadták ugyan, de arról, hogy - mint ő kívánta - külön keresztény sereg élére állítsák, tudni sem akartak.
Azt remélte, hogy a török-osztrák háború lehetőséget ad a szabadságharc újbóli megindítására. Ez azonban meghiúsult, s ezután a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát és megválasztását az orosz cár is támogatta, ő mégsem fogadta el. 1718. július 21-én megkötötték a passzarovici békét, amelyben a Porta megtagadta a bujdosók kiadatását.
A császári követ még két év múlva is követelte kiadatásukat, de a szultán becsületére és a Koránra hivatkozva kijelentette, hogy ilyen becstelenségre nem vetemedik. Csak annyit tett, hogy a bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő Rodostóba telepítette. Bujdosókból alakult kicsiny kíséretével itt élt haláláig.
Egyhangú, jóformán zárdai életet élt, melyet csak néhanapján szakított meg egy-egy vadászat, vagy valamely újonnan érkezett honfitárs. Ezek közt legnevezetesebb Rákóczi György, a fejedelem fia volt.

Than Mór: II. Rákóczi Ferenc visszautasítja a szatmári békét
 

III. Ahmed szultán. Egykorú metszet után. Aláírása: Achmeth III. Türkischer Gross-Sultan. - Szilágyi Sándor gyűjteményének példányáról
 

Amikor Rákóczi 1722-ben felesége haláláról értesült, Rodostóban is bőven aratott a halál. Felütötte fejét a pestis, s a bujdosók közt is pusztított. Esterházy halála mélyen megdöbbentette Rákóczit, s már végrendelet írásának gondolatával foglalkozott. Gyermekei és azok sorsa egyre többet és többet foglalkoztatta. Ősszel Liselottnak írva azon aggodalmának adott kifejezést, hogy fiait váratlanul és méltatlanul házasítják majd meg Bécsben.

1733-ban a lengyel örökösödési háború során felcsillant annak a reménye, hogy visszatérhet Magyarországra, de ez a reménye nem teljesedett be. Két év múlva 1735. április 8-án elhunyt.

Halála előtt intézkedett hátrahagyott családja és bajtársai érdekében. Mindegyikről megemlékezett valami adománnyal 1732. október 27-én kelt végrendeletében, melynek végrehajtásával egy francia királyi herceget bízott meg.
A nagyvezírnek és Franciaország konstantinápolyi követének külön levélben kötötte szívére, hogy holta után ne feledkezzenek meg az elárvult bujdosókról.
A fejedelmet évek óta, 1713-tól kezdve kínozta a köszvény, de csak pár hétig minden évben. 1694-ben negyednapos hideglelésben szenvedett, de nagyobb betegség csak 1727-28-ban látogatta meg, mikor háromnaponként kirázta a láz. 1704-ben Szeged alatt valami tífusz-féle megbetegedésen ment át. Különben egészséges és erős szervezetű ember volt, s ilyen gyors leromlása megdöbbentette környezetét.

Rákóczi megkísérelte leküzdeni a rosszullétet, bár amint a hiányos adatokból meg lehet állapítani, tüdőgyulladása (Pneumonia biliosa) volt. 25-én felöltözött s átvánszorgott a kápolnába, hogy a Boldogasszony-napi nagymisén részt vegyen.

Nem akarta tudomásul venni, hogy beteg. Bármennyire kérték, mégis foglalatoskodott tovább, s naponta megjelent a templomban, s együtt ült étkezésnél az udvarral. De panaszait, hogy szíve, gyomra fáj, már nem tudta elhallgatni.

Nagyböjt volt, s orvosa, s papja hiába kérték, hogy egyék, böjtölt. Április elsején annyira rosszul lett, olyan hidegrázáson ment át, hogy többet nem tudott a templomba átmenni. De azért azon volt, hogy betartsa a napirendet.

Április 7-én azonban annyira rosszul lett, hogy papot hivatott és meggyónt, megáldozott. Majd felolvastatta 1732-ben írt végrendeletét, s azon József fiára való tekintettel egyet és mást változtatott. Mindez nagyon kimerítette. Ketten támogatták, amikor karszékéből felállt, de még maga ment be a hálószobájába.

Az ágyban még beszélt, de már alig lehetett érteni, hogy mit. Éjféltájban a bujdosók aggódó körében felvette az utolsó kenetet.
Reggeli három órakor, 1735 április 8-án hajnalban, nagypénteken, szemei előbb felnyíltak, majd kevéssel utóbb fennakadtak.

Rodostó, Rákóczi-ház  Egykori ebédlőpalotájának rekonstruált másában található a Rákóczi Múzeum.

Rákóczi rodostói kápolnája. (A szegletképen: az épület külseje. Beszédes Kálmánnak a Magyar Történelmi Társulat tulajdonában levő vázlata után rajzolta Cserna Károly)

II. Rákóczi Ferenc fejedelem sírja Kassán

Az életében annyit fáradt és szenvedett fejedelem megpihent és megnyugodott....

A balzsamozó orvosok felboncolták, s gyomrában súlyos elváltozásokat találtak. Agyát is kiemelték, s úgy találták, hogy akkora, mint két más embernek. Szívét urnába tették, hogy végrendelete szerint elküldhessék a grosboisi kamalduliak templomába.
A boncolásnál eltávolított részeket a rodostói görög templomban egy ládában azonnal elföldelték. A bebalzsamozott tetemet a spanyol aranygyapjas rend egyenruhájába öltöztették, cédrusfa koporsóba tették. Imára kulcsolt kezébe édesanyja jeruzsálemi olvasóját adták, s nyakára fűzték Báthori Zsófiának, nagyanyjának, talizmánját.

Április 13-án közszemlére tették ki a tetemet. A törökök nem ismerték meg. Azt suttogták, hogy elutazott, s helyébe más valakit öltöztettek fel. Április 15-én temették el egy bolthajtásos mély üregbe, a közelben lévő Belvedere-kioszk alá. Július elején a rodostói ideiglenes sírból kiemelték s átcsempészték Konstantinápolyba.
Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaországban temették el.

Tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a porta engedélyének megérkezte után, 1735. július 6-án Konstantinápolyba vitte, és az ottani galatai, akkor a jezsuiták kezén lévő St. Benoît-, azaz Szent Benedek-templomban helyezte el - végakaratának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé.

A fejedelem síremléke előbb a 1848-as emigránsok híradásai, majd tudományos expedíciók révén került a hazai érdeklődés homlokterébe.

A XIX. század második felében került sor a Thököly- és Rákóczi-hamvak felkutatására Nikodémiában (Izmir) és Konstantinápolyban. A felkutatás vezetője Thaly Kálmán volt, aki sok szorgalommal kutatta a korszak magyar történelmének eseményeit. Thaly Kálmán 1888-ban kereste fel a most már a lazaristák kezében lévő Szent Benedek-templomot, ahol F. X. Lobry volt a rendfőnök, aki szívesen fogadta, és örömmel is vette szándékát. Közölte azonban, hogy a hamvak megtalálására csak engedély birtokában kerülhet sor, amelyet Bonetti internuncius útján lehet beszerezni.

Az internuncius meg is adta az engedélyt a következő feltételekkel:
1. A feltárás a zárt templomban történjék, mert el akarják kerülni, hogy az ásatást tömeg vegye körül, mint ahogy 1839. július 23-án történt.
2. A megnyitásnál csak Thaly, Fraknói Vilmos és a lazaristák vegyenek részt.
3. A feltárás eredményeit titokban kell tartani két éven keresztül.
4. A történetírók emlékeket vihetnek magukkal.

Ezután tizenöt év telt el, s 1904-ben I. Ferenc József engedélyt adott a hamvak hazahozatalára. Az engedélyben többek között ez áll: Hála legyen érte az isteni gondviselésnek, azok az ellentétek és félreértések, melyek súlyosan nehezedtek elődeinkre századokon át, ma egy végképp letűnt korszak történelmi emlékei… Keserűség nélkül gondolhatunk tehát mindnyájan a mögöttünk álló borús korszakra, a király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, a kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. A király tehát megbékélt II. Rákóczi Ferenccel és bujdosó híveivel.

Hamvainak hazahozatalát 1904-ben engedélyezték, s 1906 elején megkezdődtek az előkészületek, majd az Országgyűlés 1906. október 24-én hozott törvényt a hazaszállításról. A hamvakat szállító különvonat 1906. október 28-án érkezett Budapestre.

A szabadságharc vezetőjének és több bujdosónak a földi maradványait ezután Kassára szállították, ahol október 29-én a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.
 

Mikes Kelemen (1690-1761) portréja (R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora. Magyar Könyvklub - Helikon, Budapest, 1997, 101. oldal) 1717-1758 Törökországi levelek: Mikes Kelemen legfontosabb és legnépszerűbb munkája ez a 207 levélből álló sorozat, amelyet csak jóval a halála után adtak ki nyomtatásban. Mikes a fejedelem hűséges embereként (bár nem bizalmasaként) írta őket, és fejedelmükkel, II. Rákóczi Ferenccel a Márvány-tenger parti Rodostóba száműzött magyar kolónia negyvenegy évét foglalja magába.
 

II. Rákóczi Ferenc címere

II. Rákóczi Ferenc újratemetése. Tisza István gróf miniszterelnök javaslatára Ferenc József 1904 áprilisában rendelte el II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát Törökországból.