Érdekességek a kuruc korról

Fogalom magyarázó

Kuruc : Tököly majd Rákóczi harcosainak neve.

A latin crux = kereszt magyaros változata. A kuruc szónak az eredetét illetően van más álláspont is. A török nyelvben például rablót, felkelőt jelent. Rákóczi György udvari testőrei által használt mellvértet kuraczin-nak nevezték, amiből szintén eredhet.

Először Dózsa György serege használta a kuruc kifejezést, azokra akik keresztes háborúra indultak. A kurucok két pogány közt, két lator közt (török és német) harcoltak a hazáért.

Labanc:


A Habsburg császár csapatai.

Gúny szó a német Laub Hans = Hadjad Hans! - kifejezés után.

Ezt kiabálták ahogy szaladtak a kurucok elől a Németek (osztrák még nincs), más zsoldosok és a császárhű magyarok is. Sikeres vezérük a magyar gróf Pálffy János.
 

Kuruc hadsereg:

A kuruc sereg önkéntes nemzeti hadsereg.

A legénység döntő része képzetlen volt. II. Rákóczi Ferenc, amint azt később emlékirataiban papírra vetette, 1703 június közepén mintegy háromszáz rosszul felfegyverzett jobbágy és bujdosó katona élén kezdte meg fegyveres harcát. Valószínűleg őt is meglepte a felkelés gyors térnyerése, amit Bethlen Miklós erdélyi fejedelmi tanácsos emlékirataiban tömören és szemléletesen úgy fogalmazott meg: hogy mely dolgot Kis Albert 70 talpassal indita áprilisban, májusban 700, júniusban 7000, decemberben 70 000 számra is nőjön. 1703 nyarán és őszén a felkelők birtokba vették az ország északkeleti részét, a Tiszántúlt, majd Zólyomot és Besztercebányát elfoglalva a Garam folyóig jutottak.

Rákóczi államának hadszervezési törekvéseit, vagyis az állandó kuruc hadsereg megteremtését a szakirodalom a fejedelem, valamint Bercsényi Miklós főgenerális és Forgách Simon tábornagy nevéhez köti, ám kevesebbet szól arról, hogy milyen előzményekre építhettek szervezésnél.

A Rákóczi-szabadságharc hadtörténetével foglalkozó szakmunkákat olvasóknak sokszor az lehet a benyomása, mintha Rákóczinak a semmiből kellett volna hadsereget teremtenie. A történelmi valóság azonban prózaibb. Jellegét tekintve a szabadságharc hadseregét négy részre oszthatjuk: udvari-, reguláris-, mezei- és zsoldos hadakra.

A legképzettebbek, legfegyelmezettebbek, és legjobban felszerelt csapatok az udvari hadak voltak. A fejedelem személyes hadseregét képezték, fenntartásukat saját birtokainak jövedelméből fedezte. Leginkább rájuk illik a Thaly Kálmán által sugallt romantikus kép a nyalka, színes ruházatú, pompás fegyverzetű kurucról. Az udvari had volt az elit, olyan csapatok tartoztak ide, mint a palotás ezred, a zöld vadászok kompániája, a nemesi kompánia vagy a székely kopjás ezred.

Jellemző a fegyelemmel kapcsolatos problémákra, hogy még a palotásoknál is előfordultak fosztogatások, erőszakos cselekmények. Ilyen eseményekről tesz panaszt a fejedelemnek Zathureczky István munkácsi udvarbíró 1706. február 3-án kelt levelében, melyben a Lucskán állomásozó palotások visszaéléseit nehezményezi. A reguláris hadak ellátottsága fegyverzet és ruházat tekintetében szintén jónak volt mondható. Rákóczi igyekezett minél több reguláris ezredet felállítani.

A 17-18. század fordulóján jelentős létszámú hivatásos és félhivatásos fegyverforgató találtatott Magyarországon, akik változatos szervezeti formákban harcolták végig a török elleni felszabadító háborút. Ekkor a magyarországi katonaság jelentős részét már a Habsburg Birodalom haderejébe tagozottan, reguláris és központi élelem- és fegyverellátásban részesülő félreguláris ezredekbe szervezték. Markó Árpád, a 20. század első felének jeles hadtörténésze úgy vélte, hogy a kuruc hadsereg feudális vezetés alatt álló néphadsereg volt, amelynek minden más európai hadseregtől eltérő különleges viszonyai voltak.

A fegyvernemek aránya is hagyott kívánni valót: a legfontosabb a többnyire vitézlő rendből verbuválódott könnyűlovasság volt, a gyalogosok (talpasok) a korabeli nyugati hadseregtől eltérően másodlagos szerepet játszott, a tüzérség pedig csak 1704-től indult fejlődésnek.

A kuruc seregek zöme (2/3-a) könnyű huszár. A magyar-kuruc huszárok harci stílusa a gyors portyázás és rajtaütés. A sereg többi része talpas gyalogos. A harmadik kis de fontos csoport a tüzérség, köztük francia és lengyel zsoldosok.
Az ezredekben századok voltak. A századokban tizedalják ami 16 főt jelentett. A Habsburg hatalom alá tartozó országokban ez a szervezet alakult ki. A legelső kuruc hadsereg követte a beosztásokat, de csak század nagyságú alakulatokat állítottak fel, az alábbi beosztásokkal: mustra és fizetőmester, preceptor, kapitány, vicekapitány, főhadnagy, vicehadnagy, strázsamester, zászlótartó, dobosok, síposok, trombitások. A felkelők toborzásához veres zászlókat használtak.

Támadásban az ellenségtől függően harci csoportokat alkottak. A kuruc seregek szervezete eltérő volt, amit 1678-ban egységesíteni kívántak. Thökölyi által kiadott edictum alapja a Bocskai által kiadott szervezeti szabályzat volt.

A kuruc csapatoknál három fegyvernemet alakítottak ki: a lovasokat, a gyalogosokat és a tüzéreket. A korabeli nyelvezettel: katonákat, talpasokat, pattantyúsokat.
 

Rákóczi zászlaja

Nyári csatajelenet

Téli csatajelenet

Kuruc lovas harcos - huszár

A huszárság évszázadokon át a legjellegzetesebb magyar fegyvernemnek számított. Szerepe a 15. század végétől nőtt meg. A magyar lovasság a XVI. században kialakult formájában került alkalmazásra. Mint könnyűlovasság kopja helyett puskát használt, közeli összeütközésekre szablyát.

A fejedelem hadseregének zömét a könnyűlovasság alkotta. A lovasok főleg nemesekből álltak össze. Az õ felszerelésük bővebb volt: páncél, sisak, kopja, szekerce, hegyestorok-bot, félkéz-puska. Támadófegyvere szablya és hegyestőr, védőfegyvere nincs, de annál nagyobb szerepet kapnak a tűzfegyverek.

A 16. század végén, 17. század elején még elsősorban a tisztek viseltek keréklakatos elsütő szerkezettel ellátott pisztolypárt, míg a legénységnél a vállon átvetett pantallérra erősített karabélyok váltak népszerűvé.
A kiszélesedő csövű karabélyok a trombon nevet kapták a hasonló nevű hangszer után. Mivel vágott ólommal töltötték meg, közelharcban szörnyű pusztításra volt képes az ellenfél soraiban.

Fegyverzetük: fringakard, háromélű dragony, párpisztoly, karabély.
Bányai Elemér leírása szerinti öltözéke: abaposztóból szabott dolmány, sarkantyús csizma, föveg, tarsoly, fehér vagy vörös kerek köpönyeg, forgós kalpag.

A lovasság alapalakulata a kompánia volt. Egy lovasezred 10 századra oszlott, századonként 80-100 fő, 3 tizedes, 1 őrmester, 1 zászlótartó, egy fő- és egy alhadnagy, egy-egy furir (seregdiák), sebész, trombitás, nyeregtartó és kovács.

A lovashoz lovászlegény tartozott, akinek fegyverzete: páncél, morda-puska, kopja, sisak, páncél. Ők képezték a nehézlovasokat, míg előbbiek voltak a könnyűlovasok. A Rákóczi-szabadságharc bukása után sok huszártiszt keresett külföldön menedéket, ott is népszerűsítve a huszárság intézményét.
A 18. század háborúiban a magyar könnyűlovasság kiválóan helytállt. Ezért a század folyamán - főként magyar tisztek közreműködésével - a huszárfegyvernemet csaknem egész Európában meghonosították.

Lovas huszár - egykorú metszet

Talpasok

A kuruc hadsereg gyalogos katonái, akik Esze Tamás vezetésével (aki tarpai, tarpa Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van) indultak a harcba. A gyalogosok főleg a végváriakból és a hajdúkból kerültek ki. Gyalogosan harcoltak továbbá a székelyek, a mezei zsoldosok, a megyék portális katonái, a szabadhajdúk, a szegénylegények. Fegyverük a kopja és a puska. Használták a rövidnyelű baltát is. A hajdú katonák szintén részét képezték a kuruc seregnek. Bocskai István által betelepített hajdúk úgynevezett hajdúvárosokat alkottak. Ezek a városok hadkötelezettséggel tartoztak. Az erdélyi székelyek is a harcos nemzedékekhez tartoztak. Bocskai előtt ők képezték a hadsereg derékhadát. Katonai feladatuk a keleti határok védelme volt. Thököly seregében változó volt a létszámuk. Gyalogságuk szinte kizárólag könnyűfegyverzetű katonaságból állt. A kuruc haderő regularizálásával azokat a hiányosságokat igyekeztek pótolni, amelyek a hadügyi önállóságból fakadtak.

Rákóczi György a talpasokból mesterlövészeket képeztetett ki, akiket zöld egyenruhában járatott. Ezt a rendszert átvették a kurucok is. Lőfegyvereik között találhatjuk a szakállas puskát, a muskétát, janicsár és kozák puskákat, és flintákat.

A gyalogság másodrendű fegyvernemnek számított. Lassúsága miatt a portyákban ritkán vett részt. Rákóczi több helyütt is ír arról, hogy a nemesség vonakodik a talpasoknál harcolni, mivel azt rangján alulinak tartja. A harcokban számarányukat tekintve többnyire a gyalogság szenvedte el a legnagyobb veszteséget.

Öltözékük: magas süveg, dolmány, különböző színű csizma, sok esetben bocskor. Fegyverzetük változatos: görbe kard, lándzsa, fokos, balta, különböző puskák (lengyel, sziléziai és felső-magyarországi), muskéta, szakállas puska. Közkedvelt volt még az öblös hajdúpuska, a pulha, és használták a szuronyt is.
A gyalogság csapatbeosztása: tizedalja, század, zászlóalj és ezred.
Egy ezred 2-3 zászlóaljból állt, egy zászlóaljat pedig 4 század alkotott.

Egy gyalogos század összetétele: százados, kapitány, hadnagy, zászlótartó, strázsamester, furir, sebész, hat tizedes, tizenkét vicetizedes, két furirchitz, négy dobos, két ács és kb. százötven közlegény.
Ahol két zászlóalj volt, az ezredhez tartozott még egy százfős gránátos század is.

A kuruc hadvezetés számára a legnagyobb problémát a reguláris harcászatban jártas gyalogság s az erre kiképzett tiszti- és altiszti kar pótlása jelentette.
A legegyszerűbb megoldás külföldi zsoldosok felfogadása lett volna, de ehhez alapvetően a pénz hiányzott.

Látható, hogy a kuruc hadsereg társadalmi összetétele, és az ebből fakadó magatartása igen változó volt. Ezért volt az, hogy a főurak, nemesek, polgárok, parasztok, végvári katonák, hajdúk és székelyek egyaránt megtalálhatók voltak a kurucoknál és a labancoknál is.

Talpas katona - vízfestmény
Erdélyi viseletek. Viseletkódex

Talpas katona - egykorú metszet

Tüzérség

Végül a legkialakulatlanabb fegyvernem a tüzérség volt. A lőpor feltalálása (13. század közepe) előtt, sőt egészen a 15. század második feléig a várvédő szinte mindig nyugodtan tekinthetett az ostromlókra, mivel azok csak akkor lehettek biztosak a sikerben, ha elég pénzzel és idővel rendelkeztek a bennlévők kiéheztetésére.

A szabadságharc kezdetén Rákóczi serege még nem rendelkezett tüzérséggel. Az első négy kis tarackot Káló elfoglalásakor zsákmányolták. Ez a bázis bővül később fegyvernemmé, nagy erőfeszítések árán.
Személyi állományát illetően megjegyzendő, hogy itt szolgáltak legnagyobb arányban külföldiek, leginkább németek és franciák. A főtisztek nagy része is Franciaországból érkezett.

Különböző ágyúkat használtak: karthun, haubitz, falconette, sugárágyúk, sugártarackok, seregbontók, 20-200 fontos mozsárágyúk. Lövegek: tüzes golyók, bombák, égő nyilak (például Szatmár ostrománál).

Az ostrom, vagyis a magas várfalak áttörése, megmászása sok vesződséggel és véráldozattal járt. A XVII. századig nem ismerték el a lovasokkal és a gyalogosokkal egyenrangú fegyvernemnek, a hadsereget kiegészítő polgári foglalkozásnak tekintették. Hatásosan alkalmazták a tüzérséget a várvédelemben, de a mozgó tüzérség felszereltsége még nem volt kielégítő. Bár már 1603-ban a török ellen Székely Mózesnek 25 ágyúja volt, és Bocskai hadseregében is megjelentek a kerekes ágyúk, fejlesztésüket csak Rákóczi György vitte tovább, aki megszerezte a skót származású Gaudi Andrást, a század egyik legkiválóbb tüzér tisztjét.

Thököly tüzérségét Szirmay András irányította. Munkács várában 1688-ban 56 ágyút találtak. Minden ágyúnak neve volt. Például: oroszlán, farkas, tigris, róka stb. főleg állatneveket kaptak, de volt énekesnő elnevezésű ágyú is.

A XVI. század második felében kezdték alkalmazni a tüzérségi robbanólövedékeket: ezeket gránátoknak nevezték. A XVII. században tért hódított a kartácslövedék.

Az ágyúöntők az általuk készített ágyúkat, mozsarakat rendszerint a harcba is elkísérték, hogy irányítsák a fegyverek kezelését. A fegyvermesterek, a tűzmesterek a hadjáratban gyakran magánvállalkozóként vettek részt, s a tüzérek céhekbe tömörültek.

A tüzérségi fegyverek és lövedékek gyártási technológiájában elért sikerek, továbbá Közép-Európa államaiban és Oroszországban a központi hatalom megerősödésének hatására a tüzérség céhjellegét megszüntették, és a XVI. században először Franciaor-szágban, majd Oroszországban, a XVII. században pedig más európai államokban is a tüzéreket katonai szolgálatra vonultatták be. Ezzel a tüzérség önálló fegyvernemmé vált. Magyarországon ez a Rákóczi-szabadságharc idején következett be.

A kurucok zsákmányolt ágyúkat is használtak. Legnagyobb gondot a szállítás okozta. Nem voltak megfelelő szekerek, erős lovak, és az ágyúk kerekei is hamar tönkrementek.

A XVII. század első felében a könnyű tábori lövegek elterjedése és tűzhatásának megnövekedése miatt a lándzsások már nem állhattak fel a korábbi mélységben. Így a harcrend négyszög formája mindinkább átalakult, és vonalalakzatot vett fel. Az ágyúk és a lovasság részben középen, részben a szárnyakon helyezkedett el

.

A harcot segítő erők

A hadtápszervezetet teljes mértékben soha nem sikerült kiépíteni. Ezt jól tükrözik a harcoló csapatoknál érzékelt hiányosságok. Egy korszerű reguláris hadsereg felállításához és ellátásához fejlett iparra, mezőgazdaságra, utakra, és jól működő pénzrendszerre van szükség. A korabeli Magyarországon ezek közül egyik sem volt a kor színvonalának megfelelő.

A Rákóczi mögött felsorakozó vitézlő rend főtiszti kara a hadsereg kiépítésekor a császári és rendi hadszervezet példáit követte, így a kuruc hadsereg felépítése és hadkiegészítése rendkívül bonyolulttá vált.

A szövetkezett rendek haditanácsa 1705 elején három reguláris gyalog- és egy lovasezred, a következő év tavaszán pedig újabb hat gyalog- és négy dragonyos ezred felállítását határozta el. Ezeket az alakulatokat igyekeztek harcedzett, fegyelmezett katonákkal feltölteni, rendszeres kiképzésben és ellátásban részesíteni.

A közhiedelemmel ellentétben a kuruc hadseregen belül a mezei, vagyis az irreguláris és a reguláris ezredek közti megkülönböztetés általában nem a harcászatban, hanem az ellátásban meglévő különbségeket takarta.

A csapatok regularizálását csak módjával, lassabban folytatták, s az általuk bevezetett újítások jó része, mint például a brigádrendszer nem taktikai korszerűsítést, hanem adminisztratív átszervezést jelentett. A reguláris hadsereg fizetését, működését és jogi kereteit rögzítő általános hadi szabályzatot, a Regulamentum Universalét csak 1707 júniusában az ónodi országgyűlésen iktatták törvénybe.

A katonai közigazgatást - a végvidéki főkapitányságok mintájára - három generalátusra (kassai, érsekújvári és dunántúli) osztották. Ezek keretében működött a kuruc hadsereg ellátására hivatott, igen bonyolult hadbiztosi rendszer, amely 1705 közepére állt össze többé-kevésbé egységes szervezetté, de a katonák élelmezését és felszerelését (fegyver, lőszer, egyenruha) intéző hivatali apparátus elkülönült egymástól.

Még a legjobban felfegyverzett lovasezredekben is csak a legénység 80-90%-a rendelkezett karddal, 30-50%-a puskával vagy karabéllyal; pisztollyal pedig alig felét tudták ellátni. Nem volt jobb a helyzet a gyalogság esetében sem, ahol a lőfegyverrel való ellátottság általában 75% körül mozgott, a szurony használatával pedig csak elvétve találkozunk. A kuruc hadjáratok során szerephez jutottak a ma szakcsapatoknak nevezett erők is.

Elsősorban a szállítást és a műszaki munkákat végző szolgálat. A szállításhoz szükséges eszközöket: szekeret, lovat, kocsisokat a megye biztosította. A húst biztosító marhákat - lábon terelték, amihez a hajcsárokat szintén a civisek biztosították. Ha a szállítások elmaradtak, azt fegyveresen hajtották be.

A fenti két feladatot a tábormester és az élésmester irányította. Mindkét feladathoz a polgári lakósságot vették igénybe. Előbbiekhez a gazdákat, utóbbiakhoz a mesterembereket.
 

Magyar huszárkapitány (vízfestmény)

Kalapforgó

Iszogató, pipázó, tárogatómuzsikát hallgató kurucok (olajfestmény. Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában.

A zsold

A hadsereg alapját az önkéntesek képezték, de kényszersorozás is folyt. Továbbá az állomány egy részét zsoldosok alkották. Az udvari és a reguláris ezredek rendes havi zsoldot kaptak, de a mezei hadaknál is fizettek hópénzt, bár ez utóbbiak kevesebbet kaptak és sokszor elmaradt.

A fegyvernemek között a lovasság volt a legjobban fizetett, bár az idegen tüzérségi tisztek juttatása is magasnak mondható.

A legmagasabb zsoldot természetesen Bercsényi Imre generalissimus kapta, havi 1200 forintot, továbbá 150 forint személyre, és 300 forint lóra való tartást. Egy lovas ezredes zsoldja 200 forint, 12 forint személyre és 17 lóra való tartás. Egy gyalogos ezredes zsoldja 160 forint. Egy gyalogos közlegény zsoldja 3 forint, élelmezéssel és ruházattal.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem pénze a LIBERTAS
 

Újdonságok a kuruc hadseregben:
 

Szablya:

A huszárkard a honfoglalás óta fő fegyvere a magyar lovasságnak. A magyar huszárok híresek voltak a kard villámgyors forgatásában. A modern vívásban is három iskola (stílus) van: a francia, olasz és a magyar. A legfontosabb változás az önálló magyar szablya létrejötte a 16. század közepe táján. E fegyverre az oldalnézetben sasfejre, felülnézetben csepp alakra emlékeztető markolatgomb jellemző, amely olyan, mintha egy makk alakú kupakkal rendelkező török szablyát a markolat határánál lévő kidudorodásnál elvágnánk. Ez a fegyver jobban kézben tartható, ezért a török szablyákon szokásos csuklózsinórt már el lehetett hagyni.

Fokos:

Nevét a megnagyobbodott fokról (a fej éllel átellenes oldala) kapta. Már a honfoglaló magyarok fegyverzetéhez is hozzátartozott. Baltaszerű, rézből vagy vasból készült eszköz, amely a baltánál kisebb és könnyebb, foka megnyújtott, rendszerint kerek vagy négyzetes gombszerű véggel, lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződik, hogy viselőjének kezét ne sértse. Botszerű nyele általában hengeres, ritkábban laposított. Kovácsok, lakatosok készítették megrendelésre vagy a vásárokon árulták. Nyelét használója faragta, néha rézveret, ólmozás díszítette. A fokos a 18. sz. elejéig harci eszköz volt. A huszárok körében népszerű sújtófegyver volt a csákány is, amely ekkoriban már igen hosszú csőrrel rendelkezett. Az ellenfél sisakjának és páncéljának bezúzására alkalmas csákányfokosnak szintén készültek nemesfémmel borított példányai a huszártisztek számára.

Pisztoly:


Az ősi fokos mellett kerek tokban az újkeletű pisztoly. A pisztoly ekkor csak egyet lőtt így a fokos még kéznél volt. Rákóczi egy évben 900 pisztolyt rendelt Lengyelországból.

A kézfogás honnan ered?

Eredetét tekintve nem kapcsolódik semmiféle megalázkodást kifejező mozdulathoz. A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek.

Ezt igazolja többek között az itt a kezem, nem disznóláb tréfás szólásunk is. Eredeti értelme akkor világosodik meg, ha tudjuk, hogy régen a pisztolyt mondták gúnyosan disznólábnak. Ahogy éppen így nevezték a pisztolyt, az nyilván a régi mordályok ormótlan alakjára vezethető vissza. Az itt a kezem, nem disznóláb szólás tehát régen azt jelentette: Nincs pisztoly a kezemben, baráti jobbomat nyújtom feléd. A kézfogás egyszerű üdvözlési formájának ilyen bonyolult háttere van.

Karabély:

A karabély (kalabély) katonai lövő kézifegyver, mely rövidebb a hadipuskánál. Ez a Csínom Palkó csontos (csont díszítésű) kalabélya. Rákóczi a francia segélypénzen külföldi fegyvereket vásárról. A könnyű lovasság (huszárok) puskája, vállon hordták de néha a nyeregre csatolták. Többnyire csak a lovasított fegyvernemek legénysége viselte és pedig a háton keresztbevetve. A karabély olyan szíjkengyellel volt felszerelve- mely révén a lovas katona - a későbbi időkben is a huszár, ulánus, dragonyos- a fegyvert a hátán keresztben tudta hordani, a fegyver a háton lapjával feküdt. A karabélyon nem volt szuronyrögzítő sín,- ugyanis a lovas harcmodor nem igényelte a szuronyt. A karabély és a kurtály közt csak az az elvi különbség, hogy az előbbinek nincs szuronya. A kurtály megnevezés gyaníthatóan kifejezetten magyar eredetű szó, mert más nyelveken a német stutzen szónak valamilyen változatait használják. Az angol szakirodalmak short rifle kifejezése a rövid puskát jelenti. A karabély és a kurtály közti tömegkülönbség- 0.2 kg az eltérő szerelékekből ered.

Lovassági karabélyok
 

Szurony:

Új fegyver. A kopja elavult a puska elterjedésével de a szurony most közelharc lándzsát alkotott a puskából. Rákóczi szurony gyárakat alapít Besztercebányán és Bajmócon.

Gyalogsági karabély, szuronnyal

Buzogány:

A korábban használatos nagyméretű gerezdes buzogányok egyre inkább méltóságjelvénnyé váltak. Közülük a legismertebb a hadnagyi buzogány, ez általában 7-11, esetleg ennél is több gerezddel rendelkezett, és többnyire vasból vagy rézből készült. Az alacsonyabb rangú katonai parancsnokok kezében a hadnagyi buzogány fenyítőeszközként is szerepelt. A magas rangú katonatisztek és főurak aranyozott ezüstből készült gerezdes buzogánya mindennaposnak számított a 17. században és a 18. század elején.

Lóding - tarsoly (?):

Valószínűen a német Ladung (töltés) szóból származott szó; így nevezték nálunk azt a széles szíjat, melyet a bal vállról a jobb csípő felé átalvetve, a tarsoly karabély, töltényláda, kard stb. hordására használtak.

A lóding eredetileg magát a töltényt jelentette. Többnyire posztóból, selyemből vagy bársonyból készült. Értelmezési gondot a mai embernek a lóding és a dali kifejezés jelent. A bajor-osztrák eredetű lóding szót a magyarból 1578-tól lehet kimutatni.

Az idők folyamán több jelentése is kialakult, ennek dacára ma már elavult szónak minősítjük. Jelentései közt a szakirodalomban megtaláljuk a lőporzacskót, tölténytáskát, illetve a puskapor vagy töltény tartására való tarsolyt. Később töltény értelemben is használják, majd kialakul a vállszíj, vállöv jelentése is 1800 körül.

A Csínom Palkó nótaszöveg helyes értelmezésében nekünk, ma élőknek a selymes jelző segít, ugyanis a selyem vagy a lőporzacskó, vagy a vállöv anyagában lehetett. A kuruc korban skófiumos virág- és lombdíszítések borították.

Azonban a vállöv rögtön kizárható -e jelentés első előfordulásának időpontja miatt. Az ének keletkezésének idején (1703-1705) a lóding lőporzacskót jelentett)

A tarsoly a puskapor, golyó, sörét, valamint a szükséges kellékek, később az egyesített töltények elhelyezésére szolgáló táska. Szíjon, majcon vagy zsinóron, nyakba vetve, jobb oldalon viselték. Közvitézek bőrből vagy olcsó kelméből csináltatták.
 

Csinom Palkó
(részlet)

Csinom Palkó, Csinom Jankó,
Csontos karabélyom,
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztolyom.

Nosza, rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével.
(1700-as évek eleje)
 

Öltözet, felszerelés:

Kucsma:

A régi huszársisak, kucsma, majd az egész világra elterjedt huszár csákó mind csúcsos és nagyméretű és lényegében fejvédő kardvágás ellen.

Egyenruha:

Rákóczi minden reguláris ezrednek külön egyenruhát terveztet amit nagyrészben a vármegyék készítenek. A kuruc - huszár viselet világszerte elterjedt.

Dolmány:

A vállra vetett dolmány, mente és kacagány a pajzs védő szerepét töltött be. Rajtuk a zsinórozás, sújtás szintén a kardvágást védte.
 

Ló és nyereg:

Magyar huszár magyar lovon (kistermetű és gyors) ült.

A nyereg rokon a keleti ősmagyar hidas nyereggel ami a lovast a ló gerince fölé emelte.
 

Az ősi magyar nyereg, és egy 1848-as
 

Kuruc brigadéros viselete
 

Kuruc közlegény viselete
 

Labanc közlegény viselete

Kuruc fegyverek