A Magyar nemzeti címer

Magyarország címere (köznapi szóhasználatban: a magyar címer) a Magyar Köztársaság egyik állami jelképe.
 

A hatályos címer

A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országgyűlés több változat szavazása után (többen a Kossuth-címer mellett voksoltak) a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztáraság címerévé.

A törvény leírása szerint: Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.

A címer használata

A címer használatának szabályait - a többi nemzeti jelképeinkkel együtt- a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény tartalmazza.

A címer története

Alkotóelemei a középkorból származnak.

A hétszer vágott mező (az Árpád-sávok) a 9. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként.

I. Imre címere kilenc oroszlánnal az 1202-es Aranybulláról. Ugyancsak ez szerepel II. András 1222-es Aranybullája pecsétjén.
 

Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.

A bizánci származású kettőskereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson.

A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. lebegő ábrázolásokat. A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona - amely szintén az uralkodói hatalom jelképe - szintén a 15. században került a kereszt alá.

I. Ulászló király címere (1440-1444).

A Mátyás király pecsétjén szereplő címer (1464).

A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben ország címernek tekinteni, a magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.

A 16. század elején a címer elemei sajátos - máig vitatott- értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban -1526 előtt- Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia - Tótország. A Dráva-Száva keleti fele - Szerémség - az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya megyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.

A címert már a középkor végén is gyakran használták a társországok címereivel együtt.
 

1849-ben a Habsburgok trónfosztását követően lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona, és - a pajzs formájának megváltozásával - kialakult a Kossuth-címer.

Az 1849-es nagycímer. A címerben a korábbi koronát babérágra cserélték.

Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek

Az ú. n. középcímer közepén ennek a pajzsa szerepelt, fölötte a korona, körülötte a társországok címerei:

Az Osztrák-Magyar Monarchia nagycímere nem készült el; időnként a kétfejű sast ábrázolták, egyik szárnya alatt Magyarország, másik szárnya alatt Ausztria (alkotmányos megnevezése szerint: a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Királyságok) középcímerével.

A Monarchia egy másik címerábrázolása 1915-ből.

A Monarchia egy másik címerábrázolása.

1918-ban az első magyar köztársaság a Kossuth-címert tekintette állami jelképének. A Tanácsköztársaság idején nem vezettek be új címert.

1919. végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan.

Horthy-féle Magyar Királyság címere más ábrázolás szerint

1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere.

1949-ben Rákosiék szovjet mintára új címert (Köznevén: Rákosi címer) terveztettek. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarakat világítottak be (köznapi nevén Rákosi-címer). A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt.

Az 1956-os forradalom során rövid ideig ismét a Kossuth-címer volt használatban

1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű (szocialista hazafiság), míg a jobb oldalon vörös színű (proletár internacionalizmus) szalag fonta be. Képzavartól sem mentes, derült égen napsugarakat árasztó vörös csillag, az elérendő célt, a kommunizmust jelképezte.

A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

A hatályos jogszabályok:

1995. évi LXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról

1949. évi XX. törvény: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA